Arabul Aríhá, héberül Yeriho, latinul Hiericus: város az Izrael által megszállt Ciszjordánia területén, a Holt-tenger északi előterében, a Jordán völgyében, a folyótól 8 km-re nyugatra, Jeruzsálemtől 35 km-re észak-keletre. A 250 m-rel a tengerszint alatt elhelyezkedő Jerikó a Föld legmélyebben fekvő lakott települése. A világ legrégebbi városaként tartják számon az ősi kereskedelmi és karavánutak mentén a Jordán gázlójánál létrejött települést.

A város története [szerkesztés]

Jerikó a közel-keleti neolitikum egyik legfontosabb lelőhelye (Tell-esz-Szultán). A legkorábbi emlékek az ún. Natúfi-kultúra korából valók (i. e. 10-9. évezred). A letelepült életmód a település gyors expanziójához vezetett (i. e. 8300-7400). Minthogy vízlelőhely közelében feküdt, alighanem fontos kereskedelmi gócpont volt. A Holt-tengerről való só és bitumen (szurok) cserélhetett itt gazdát türkizért, a porceláncsiga kagylójáért és obszidiánért (ebből a vulkáni üvegből szerszám készült). A város lakói meggazdagodtak, és fallal vették körül városukat, védelemül az irigy szomszédok ellen. Napjainkban is látható a nyugati oldalon az 5,75 m magas kőfal, a világ legkorábbi ilyen építménye. A nyugati oldalon feltártak egy, a fal belső oldalához csatlakozó kőtornyot. A településen közel 2000 ember élhetett. A következő korszak (kb. i. e. 7400-5800) leghíresebb leletei azok az emberi koponyák voltak, amelyeken fehér agyagból rekonstruálták az arcvonásokat. A koponyák talán az ősök kultuszát jelzik. A városi civilizáció a korai bronzkorban alakult ki. I. e. 2300 körül új betelepülők, az amurrú törzsek érkeztek a területre.

Jerikó i. e. 1325 körül elpusztult. Ez kapcsolatba hozható az izraeli törzsek korai bevándorlásával. A Bibliában Józsué könyve (5,6) írja le Jerikó bevételét, mely szerint „amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.” Szintén a Bibliában A királyok első könyve 16. fejezetében említik, hogy i. e. 9. században Aháb uralkodása idején a bétheli Hiél építette újjá Jerikót. Ez a korszak valószínűleg a babiloni fogság kezdetéig tartott.

Hellenisztikus története egy másik jerikói lelőhelyen, Abu el-Alajikon követhető nyomon, ahol Hasmoneus és Nagy Heródes kori paloták, fürdők és kertek kerültek elő.

Régészeti feltárások [szerkesztés]

Az első ásatásokat Charles Warren végezte 1868-ban. Ernst Sellin és Carl Watzinger ásta ki Tell es-Szultánt 1907 és 1909 között, Túlul Abu el-Alajikot 1911-ben. 1930 és 1936 között John Garstang vezetett ásatásokat, majd 1952 és 1958 között Kathleen Kenyon végzett nagyszabású feltárást modern technikával.

A mai város [szerkesztés]

Izrael 1967-ben az ún hatnapos háborúban Jerikót is elfoglalta, majd ez volt az első város, melyet az 1994-ben, Osloban kötött egyezmény alapján átadott a Palesztin Hatóságnak. Így Jerikó 2005. március 16-án került újra palesztin ellenőrzés alá a 2005.februárban, Sarm el-Sejkben megkötött egyezmény – ami lezárta a második intifádát – szerint is. Az izraeli hadsereg azonban továbbra is fenntart ellenőrző pontokat a stratégiailag fontos útkereszteződésekben.

Jerikóban található az a börtön, ahol Ahmad Saadat, a Palesztin Felszabadítási Népfront vezetője 2002 óta egy izraeli-palesztin egyezmény alapján ül, akit az izraeli kormány Rechavam Ze'evi turisztikai miniszter megöléséért tett felelőssé. Az egyezmény betartását brit és amerikai megfigyelők felügyelték, akik azonban 2006. március 14-én eltávoztak. Röviddel ezután az izraeli hadsereg megostromolta a börtönt. Ennek következtében megújultak a palesztin tiltalkozó megmozdulások és a nyugati államok polgáraival szembeni túlkapások.

A város lakosainak száma napjainkban kb. 25000 fő. Környékén banán-, narancs-, citrom-, grépfrút-,gránátalma-,datolya- és zöldségtermelés folyik. Nevezetes üdülőhely és gyógyfürdő.

Műemléki nevezetességei: Tell es-Szultán (az Elisá-forrás melletti 21 m magas domb mélyén 23 – egymás fölé épült – település maradványait tárták fel), a Karantál-erőd romjai (i. e. 2.sz.), a Hisám-palota (8.sz.) maradványai.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jerik%C3%B3