A ceruzabél elkészítéséhez a grafitot igen finom,a porcelán készítésénél használt kaolinhoz hasonló agyaggal keverik el.A két összetevő különböző arányú elegyítésével különböző feketeségű ceruzabelek állíthatók elő.A legkedveltebb a HB jelü ceruza(az angol Hard and Black-kemény és fekete-szavak kezdőbetűi).A puhább és feketébb ceruzabelekben (pl:B,2B)több a grafit,míg a keményebb fajtákban (a H-tól egészen a 9H-ig)több az agyag.A színes ceruzák belében egyátalán nincs grafit,az csak agyagból,viaszból és szinezőanyagokból készül. Hard and BlackElőzmény: mazsola, 2007-10-09 17:36Hogyan kerül  a ceruzabél a ceruzába?A ceruza -régebbi nevén irón-bele már évszázadok óta nem ónból vagy ólomból készül.Az ókori egyiptomiak,görögök és rómaiak kis ólomkorongokkal vonalazták meg a papiruszlapokat,mielőzz ecsettel ás tintával nekiláttak volna a díszitésnek és írásnak.A 14. században már az európai művészek is készítettek ólom-,cink- vagy ezüstvesszővel világosszürke rajzokat.A 16.században pedig a Zürichben élő Konrad Gesner Értekezés a fosszíliákról című könyvében már egy fafoglalatú írópálcáról is beszámol.Az ólom íroeszközként való felhasználásának a tiszta grafit 1564-es,az észak-angliai Borrowdale-ben történt felfedezése vetett véget.Megszületett a modern ceruza.A grafit az elemi szén egyik formája,s egyben az egyik legpuhább ásvány.Papírhoz nyomva,vékony lemezkék válnak leeróla,amelyek fekete nyomot hagynak maguk után.A ceruza külső,fafoglalatának viszonylag puhának kell lennie,hogy a grafit kopásának megfelelően jól lehessen hegyezni.A ceruzabél grafitpor és agyag keverékéből készül,amit már pálcika alakúra formázva,kemencében égetnek ki.A grafit nem őrölhető hagyományos módszerekkel,mivel réteges szerkezeténél fogva kiváló természetes kenőanyag,így aztán különleges módszerrel zuzzák finom porrá.Grafitszemcséket tartalmzó sűritettlevegő-sugarakat irányitanak egymással szembe,s a grafit az ütközés következtében széttöredezik.A finom grafitport tiszta porcelánfölddel és vízzel elegyitik,s az így előállitott sűrű masszát hengeren préselik keresztül,amelynek a végén kis lyuk van.A nyíláson a ceruzabéllel megegyező vastagságú hosszú grafitkígyó bújik ki.A hoszú csíkokat ceruza hosszúságú darabokra vagdossák,s kemencében előbb kiszárítják,majd kb. 1200 C-fokos hőmérsékleten kiégetik azokat.Végül a már csaknem kész ceruzabeleket viasszal kezelik,hogy simábban fogjanak és tömítik,hogy ne csusszanak ki a ceruzából.AA ceruza farészének készítéséhez a fát először kis lapokra vágják: ezek a ceruza kívámt hosszával azonos hosszuságuak,hét ceruzányi szélesek és fél ceruza vastagok.Az egyenes lapokba kis hornyokat vájnak,ezekbe fektetik a grafitbeleket,majd hasonlóan hornyolt falapot ragasztanak rájuk.Ezt a "szendvicset" aztán olyan gépen vezetik keresztül,amely kivágja belőle a hatszögletű vagy hengeres ceruzákat.A gyártás utolsó fázisaként a ceruzákat egészségre nem ártalmas lakkal vonják be.    

Válasz

Hogyan kerül  a ceruzabél a ceruzába?A ceruza -régebbi nevén irón-bele már évszázadok óta nem ónból vagy ólomból készül.Az ókori egyiptomiak,görögök és rómaiak kis ólomkorongokkal vonalazták meg a papiruszlapokat,mielőzz ecsettel ás tintával nekiláttak volna a díszitésnek és írásnak.A 14. században már az európai művészek is készítettek ólom-,cink- vagy ezüstvesszővel világosszürke rajzokat.A 16.században pedig a Zürichben élő Konrad Gesner Értekezés a fosszíliákról című könyvében már egy fafoglalatú írópálcáról is beszámol.Az ólom íroeszközként való felhasználásának a tiszta grafit 1564-es,az észak-angliai Borrowdale-ben történt felfedezése vetett véget.Megszületett a modern ceruza.A grafit az elemi szén egyik formája,s egyben az egyik legpuhább ásvány.Papírhoz nyomva,vékony lemezkék válnak leeróla,amelyek fekete nyomot hagynak maguk után.A ceruza külső,fafoglalatának viszonylag puhának kell lennie,hogy a grafit kopásának megfelelően jól lehessen hegyezni.A ceruzabél grafitpor és agyag keverékéből készül,amit már pálcika alakúra formázva,kemencében égetnek ki.A grafit nem őrölhető hagyományos módszerekkel,mivel réteges szerkezeténél fogva kiváló természetes kenőanyag,így aztán különleges módszerrel zuzzák finom porrá.Grafitszemcséket tartalmzó sűritettlevegő-sugarakat irányitanak egymással szembe,s a grafit az ütközés következtében széttöredezik.A finom grafitport tiszta porcelánfölddel és vízzel elegyitik,s az így előállitott sűrű masszát hengeren préselik keresztül,amelynek a végén kis lyuk van.A nyíláson a ceruzabéllel megegyező vastagságú hosszú grafitkígyó bújik ki.A hoszú csíkokat ceruza hosszúságú darabokra vagdossák,s kemencében előbb kiszárítják,majd kb. 1200 C-fokos hőmérsékleten kiégetik azokat.Végül a már csaknem kész ceruzabeleket viasszal kezelik,hogy simábban fogjanak és tömítik,hogy ne csusszanak ki a ceruzából.AA ceruza farészének készítéséhez a fát először kis lapokra vágják: ezek a ceruza kívámt hosszával azonos hosszuságuak,hét ceruzányi szélesek és fél ceruza vastagok.Az egyenes lapokba kis hornyokat vájnak,ezekbe fektetik a grafitbeleket,majd hasonlóan hornyolt falapot ragasztanak rájuk.Ezt a "szendvicset" aztán olyan gépen vezetik keresztül,amely kivágja belőle a hatszögletű vagy hengeres ceruzákat.A gyártás utolsó fázisaként a ceruzákat egészségre nem ártalmas lakkal vonják be.    

Válasz

A cipzár történeteA cipzár alkalmazásában az USA haditengerészetéé volt az uttörő szerep,hiszen 1918-ban 10000 cipzárat rendeltek "szélálló" repülősruháikhoz.Az első húzózárat (a mai cipzár ősét) Whitcomb Judson amerikai mérnök dolgozta ki 1893-ban.Az akkoriban divatos magas,gombolható száru férficsizmák gyors becsatolásához fejlesztette ki a "kampós zárat".De ez a fajta zár,amely egy nyitót alkalmazott kampók és hurkok egymásba akasztására,még meglehetősen nehézkes volt.A mai értelemben vett cipzár csak 20évvel később jelent meg,amikor Judson a húzózár tökéletesítésével a svéd Gideon Sundbacket bízta meg.A svéd mérnök tervezte meg a  "kampo nélküli 2" elnevezésü zárat,amely gyakorlatilag azonos volt a mai cipzárral,s ő fejlesztette ki a fogak gyártásához és szalagra rögzítéséhez szükséges berendezéseket is.A normál cipzár két vászon csíkból áll,amelynek egymással szembe néző peremén fém-vagy műanyag fogak sorakoznak.A két szalagon a fogak egymáshoz képest eltolva helyezkednek el,így összeakaszkodhatnak.A fogak egyik oldalán kis kiemelkedés,a másikon kis mélyedés van,s amikor egymásba kapcsolódnak,a kiemelkedések a mélyedésekbe illeszkednek.Amikor a cipzárat bezárják,két szára kétfelöl szögben lép be a nyitóba,s ott összekapcsolódnak.A cipzár nyitásakor ennek a fordítottja történik.Az összekapcsolt fogak belépnek a nyitó alján,odabent egyáshoz képest szögben elfordulnak,és végül szétválnak.

Válasz